 |
||
 |
||
 |
4. évfolyam ▪ 2008/1. szám
POLITIKA Oroszország és Közép-Kelet-Európa A kelet-közép-európai térség a Szovjetunió felbomlását követően az orosz politika figyelmének perifériájára sodródott. Ha azóta időről-időre átmenetileg fontossá is vált, az többnyire más, a térségen kívüli stratégiai célok elérése érdekében történt. Ez alól az utóbbi néhány évben tapasztalt orosz aktivitás sem jelent kivételt. Mégis, ez a fokozott jelenlét a korábbiaknál jóval komolyabbnak tűnik. Mindenekelőtt azért, mert immár nem egy gyenge, belső gondjai által jelentős mértékben lekötött, a Nyugat politikai elismerését kereső Oroszország pozíciónyerő kísérleteiről van szó, hanem egy mindinkább magabiztossá váló, érdekeit határozottan képviselő, időnként ütközést is vállaló hatalom fellépéséről. A cikk szerzője Oroszország kelet-közép-európai régióval kapcsolatos politikáját rekonstruálva részletesen ismerteti azokat az okokat, amelyek miatt az elmúlt bő másfél évtizedben a régió soha nem élvezte Moszkva kitüntető figyelmét. Végül számba veszi azt a három kérdést, amelyek vonatkozásában a térségünkkel kapcsolatos orosz politika manapság leginkább érzékeny.
Szerbia és Koszovó: patt és bizonytalanság Tovább bonyolították Szerbia egyébként sem egyszerű belpolitikai helyzetét az előrehozott parlamenti választások. A 250 fős egykamarás parlamentben az Európa-párti és a nacionalista erők sem arattak egyértelmű győzelmet, így hosszú alkudozás előzi meg a stabilnak aligha nevezhető új kormány megalakulását. Ha Belgrádban EU-párti koalíció alakul, Szerbia jóval visszafogottabb politikát folytat majd, és minden bizonnyal fokozatosan belenyugszik Koszovó elvesztésébe. Sokkal agresszívabb lenne Belgrád politikája a jóval élesebb retorikát használó nacionalista pártok kormányra kerülése esetén. Mindeközben az alkotmány júniusi életbe lépésével folytatódik Koszovó önállóvá válása. Ennek természetesen nem csak politikai, hanem gazdasági értelemben is meg kell történnie, s ez legalább akkora feladat, mint a jogállam megteremtése. Egyelőre az sem világos, hogy a dél-szerbiai tartomány függetlenné válása megnyugtatja-e a Balkánt, vagy éppen ellenkezőleg, a térségben élő kisebbségek elszakadási törekvéseinek felélesztésével újabb bizonytalanságot okoz.
Politikai kockázatok Magyarországon és Közép-Kelet-Európában Lakner Zoltán - Tóth-Czifra András A tanulmány szerzői a Vision Consulting Budapest által kidolgozott kockázatelemzési módszer alapján tekintik át a közép- és kelet-európai országok – ezen belül kiemelten Magyarország – helyzetét elsősorban és hangsúlyozottan a gazdasági döntéshozók nézőpontjából mérlegelve. A politikai kockázatokat nyolc területen – előrelátható politikai események, spontán változás lehetősége, jogbiztonság, kül- és biztonságpolitikai kockázatok, közpolitikai alternatívák, gazdasági racionalitás érvényesülése, működőképesség és kormányozhatóság, legitimitás – elemzik, és tizenöt kategóriát használva, kvalitatív módszerrel értékelik.
Smer: sikertörténet vagy botrány? Csaknem másfél év után a vezető pozsonyi kormányzati erő, a Smersociálna demokracia (magyarul: Irány-szociáldemokrácia) februárban visszatérhetett a balközép nagy nemzetközi családjába. Az Európai Szocialisták Pártjának (ESZP) ezzel kapcsolatos döntése ellentmondásos reakciókat váltott ki a közvéleményben, magát a szocialista mozgalmat pedig azóta is megosztja. A Smer ideiglenes tagságának helyreállítása ügyében mutatott elnökségi következetlenségért (az erősebb jelzőket alkalmazó szociáldemokraták szemében: megalkuvásért) könnyen fizethet nagy árat az európai szociáldemokrácia. Nemcsak azért, mert akár már rövidebb távon kikezdheti a nemzetközi szervezet hitelét, hanem tartani lehet attól is, hogy hosszabb távon precedensértékűnek tekintik majd e döntést mindazok a politikusok és pártok, amelyek a baloldalon helyezik el ugyan magukat, de hatalmi megfontolásokból kacérkodnak alkalmi vagy tartósabb szövetségkötéssel a hazájukban működő szélsőséges tömörülésekkel. Mindenesetre a Smer-botránynak már eddig is rengeteg tanulsága van – ezeket tárgyalja a cikk.
GAZDASÁG Versengő gázvezetékek – előnyben a Déli áramlat AA beszállítói és a felhasználói oldalt övező kétségek ismeretében felvetődik a kérdés: a hat ország és hat vállalat által építendő Nabucco gázvezeték vagy az orosz kezdeményezésre szerveződő Déli Áramlat projekt? Ezek egyaránt 30-30 milliárd köbméteres kapacitású vezetékvállalkozások, tervezett építési költségük aránya egy a háromhoz, az orosz projekt esetében viszont biztosabb a forrás. Kérdéses persze, meddig elegendő az orosz földgázkészlet, és az utóbbi időben elhanyagolt fejlesztéseket, valamint a növekvő belső keresletet is figyelembe véve mekkora befektetésekre, pénzügyi áldozatokra hajlandó Moszkva. Számos szakértő azt sugallja, hogy miután Európa gázfogyasztása olyan mértékben növekszik, hogy ehhez a két, egymással konkuráló vezetéken érkező gázmennyiség is kevés, a legjobb megoldás az lenne, ha a projekteket – amennyiben ennek nincsenek pénzügyi akadályai – a felek megtűrnék egymás mellett.
Mivé lett az egészségügyi reform? A tanulmány áttekinti a biztosítási reform történetét az 1990-es évek közepétől kidolgozott különféle koncepcióktól, jogszabálytervezetektől kezdve a 2007. június 30-án elfogadott pénztártörvény visszavonásáig, annak a reformnak a bukásáig, amelynek célja a társadalombiztosítás elvén működő betegbiztosítás államilag irányított piacának megnyitása volt. Ismerteti ez utóbbi a reform lényegét, az egybiztosítós modellről a több-biztosítósra való átmenet kérdéseit és a kompromisszumos megállapodás létrejöttének körülményeit.
TÁRSADALOM A közép-európai kultúra – lehetőségek és alapfeltételek Míg a múltban Közép-Európát különböző ideológiai zónák és ellentétes ideológiai alapértékek osztották meg, az Európai Unió béketervében Közép-Európa először válhat újra egységessé, ahol a közös európai nevező alapján teljes valójában kibontakoztathatja sokszínűségét. Ott, ahol elfogadják ezt az Európát, egyértelműen érezhető már a dialektikus folyamat a szupranacionális integráció és a helyi differenciálódás között. Egyre több „európai” él és dolgozik ebben a termékeny feszültségmezőben. Az egyesült, új Európa és a szabadon kibontakozó közép-európai identitás között kialakuló szükséges dualizmus megerősítésének lényeges eleme a kultúra és a művészet. A történelem nemcsak arra figyelmeztet minket, hogy minden szélsőség – akár az egységes európai állam, akár a nemzetállam értelmében – katasztrófához vezethet, hanem arra is, hogy Közép-Európa értelmiségieinek és kreatív gondolkodóinak különös szerepük van abban, hogy a dualisztikus párbeszédet pozitív irányba tereljék. Ez a felelősség elsősorban abban rejlik, hogy az európai alapértékeken alapuló saját közép-európai identitást megerősítsék.
KÖNYVSZEMLE
Jonathan Wilson a közép- és kelet-európai futball egyik legértőbb nyugati szakértője. Írásait a onefootball.com-tól a The Guardianen át a The Financial Timesig olvashatjuk e témában. Ez a könyve egyszerre lebilincselő sportolvasmány és útikalauz, tisztes távolból megörökített politikai pillanatkép és életriport. A szovjet birodalom uralta, függöny – vasfüggöny – mögötti keleti blokkról, erről a lepukkantságában is színes szocialista miliőről szól, amely a rendszer összeomlásával általa ismeretlen útra kényszerült. A centralizált rendszerű országok központosított futballéletének megrajzolása már csak az eredmények és a lebilincselő, helyzetspecifikus sztorik miatt is jutalomjáték. Wilson részint munkájából adódóan, részint magánemberként látogatta végig – egy gyermekkori nyaralás alkalmával rá oly’ mély benyomást tett – helyszíneket. A személyes tapasztalatok mellett számos interjúval, háttéranyaggal igyekezett föltárni a kelet-európia futball múltját, jelenét és jövőjét.
|
 |
 |
||
Adatvédelem ▪ Írjon nekünk! |
||
