A munkásosztály jelentős része idén a Torykra szavazott, mivel elege van az – ő szavaikkal élve – puccos (posh) londoniakból, akik gyűlölik Angliát, miközben szégyentelenül gazdagodnak és lenéznek mindenkit, aki nem osztja a hitüket. Nem vallásos értelemben vett hitről van szó, hanem arról a meggyőződésről, hogy Nagy-Britannia romlott, és könyörtelen reformokra van szüksége. A puccos baloldal nem hajlandó elismerni Nagy-Britannia egykori nagyságát, a munkásosztály pedig nem hajlandó szégyenkezni miatta.
A Nagy-Britanniában tapasztalt események nem egyedülállók: a baloldali párt a jól szituált, magasan képzett elit párjává, a konzervatív párt pedig a dolgozók pártjává vált. Az EU kérdése is része ennek a konfliktusnak: a puccosok lelkesen támogatták az EU-tagságot, mivel az európai identitás kikényszerítése egy erős eszközt adott a kezükbe ahhoz, hogy kisajátítsák a brit történelmet, és megtagadják a britektől az egykori nagyság megbecsülését.
Mikor a szavazók az EU elhagyása mellett döntöttek, ez az osztály döbbent és dühös volt, és követelte a választás megismétlését. Ahogy élesedett a Brexit visszafordításáért vívott küzdelem, úgy vált egyre intenzívebbé az EU ellenségeinek delegitimációja is. Nem a Brexit körüli problémák indították el a kultúrharcot, de ezek hatására kezdődött az ipari munkásosztály felkelése a puccosokkal és azok nézeteivel szemben.
Ennek természetesen jelentős gazdasági szempontjai is vannak. Az ipari munkásosztály nem tapasztalta az EU előnyeit, csak a londoni elitek, amiben az EU jelentős szerepet játszott. Az EU-nak két lehetősége volt a Brexit kezelésére: megpróbálja újraértelmezni a kapcsolatát Nagy-Britanniával, vagy teljesen rugalmatlan marad a megoldás keresése során. Az EU az utóbbit találta racionálisnak, és mindent megtett annak érdekében, hogy a Brexitet katasztrófaként állítsa be. A puccosok és az EU közti együttműködés tovább mélyítette a két brit osztály közti szakadékot, és megerősítette azt a feltételezést, hogy az EU racionális elfogadásának útjában a primitív és tudatlan nacionalizmus áll.
A brit politikai struktúra mára jelentősen átalakult. A Munkáspárt korábban az ipari munkásosztály, a Konzervatív Párt pedig a jómódúak pártja volt. Ma az előbbi a puccosokat képviseli, míg az utóbbi elvesztette a belvárosi, gazdag London támogatását, és az ipari Midlands régióban erősödött meg. Meg kell jegyezni, hogy a nagy változás nem gazdasági, hanem kulturális téren következett be.
A brit átalakuláshoz hasonló jelenségeket az euro-amerikai világ több országában is megfigyelhetünk. A korábbi munkáspártok ma a jómódúakat és azok kultúráját támogatják, a tehetősek pártjai pedig ma a munkáspártokat szólítják meg. A munkásosztályon belül nagy az igény a hagyományos kulturális értékek megőrzésére, és e csoport árulásként éli meg, hogy korábbi szövetségesei ezeket az értékeket támadják.
Még nincsenek hozzászólások